Másokkal szemben legtöbbször sokkal empatikusabban viselkedünk, mint saját magunkkal. Pedig ennek nem így kellene lennie.
Kezdjük a témát egy egészen egyszerű gyakorlattal: idézzünk fel egy apró hibát, amit elkövettünk az elmúlt időszakban. Emberek vagyunk, tehát mindannyian hibázunk, ez egy természetes dolog, mégis rossz ezzel szembesülni. Sokszor lelkiismeret-furdalással, akár hosszabb belső monológgal társulnak bennünk ezek a helyzetek. Az úgynevezett belső kritikus énünk előszeretettel veszi át ilyenkor az irányítást a gondoskodó, szerető énrészünk felett és többnyire minősítő, bántó jelzőkkel (például, hogy nem vagyunk elég jók) illet minket. Ezekben a pillanatokban az önegyüttérzésnek nyoma sincs. Pedig, ha mindez egy barátunkkal történne, vele többnyire empatikusak, megértők, kedvesek lennénk, inkább segítséget ajánlanánk fel, mint hogy azt hangsúlyozzuk, mennyire rosszul csinált valamit az adott helyzetben.
Hogyan érezhetünk együtt önmagunkkal?
Mindannyiunk életében vannak nehéz helyzetek, elakadások, amelyeken az önegyüttérzés segíthet továbblendülni. A belső kritikusunk felhangosítása helyett az önmagunk felé irányuló szerető kedvesség támogat abban, hogy ezeket a pillanatnyi kríziseket empátiával, törődéssel kezeljük.
Az önegyüttérzés pozitívan motiválhat, hatására nőhet az önbecsülésünk, elégedettebbek lehetünk az életünkkel, könnyebben elfogadhatjuk, ha hibázunk és tudatosabban állhatunk saját magunkhoz is. Szívósabbá válunk a külső nehézségekkel és a stresszes helyzetekkel szemben is.
Dr. Kristin Neff amerikai pszichológus, egyik úttörője a témának három alappillért fogalmazott meg az önegyüttérzés kapcsán. Az első az önmagunk iránti kedvesség. A második a mindfulness szemléletmód elsajátítása: figyeljük meg az érzéseinket, a gondolatainkat, de ne azonosuljunk velük. A harmadik pedig az emberi tökéletlenségünk elfogadása. Ha megértjük, hogy senki sem tökéletes, magunkhoz sem állunk majd olyan kegyetlen mércével egy-egy hibánk kapcsán. Bár időt, türelmet és munkát igényel a gyakorlás, hiszen a belső kritikusunk mondatait nem könnyű átkeretezni, hatására egy remek segítő, gondoskodó társra lelhetünk önmagunkban, akire történjék bármi, mindig számíthatunk.
Az önegyüttérzés tudatos gyakorlása
Csípjük el a belső kritikusunkat
A mindfulness egyik remek eszköze a megfigyelés, amellyel egyébként az önismeretünk is sokat gazdagodhat. Kezdetnek nézzük meg, hogy egy elakadás, nehézség során milyen mondatokat hallunk a kritikus énünktől. Ismerjük fel az ismétlődéseket. A negatív, bántó mondatokat feloldhatjuk pozitív, motiváló, megerősítő üzenetekkel is. Gondoljunk csak bele, ha egy szerettünk küzdene az adott helyzettel, őt mivel vigasztalnánk, motiválnánk? Mi is megérdemeljük ugyanezeket a mondatokat!
Kulcs az elfogadás
Ahogy Dr. Kristin Neff is mondja: fontos, hogy lássuk a nagy egészet. Mindenki hibázik, mindenki küzd valamivel. És egyébként is, miből tanulnánk és fejlődnénk, ha nem az elakadásainkból? Ezekre is szükségünk van az életben. Próbáljuk megismerni önmagunkat, és a hibáinkkal együtt elfogadni azt, akik vagyunk. Elégedjünk meg az „elég jóval”. Persze ettől még lehet fejleszteni magunkon: türelemmel, szerető kedvességgel.
Önmagunk biztos támasza
Ha kívülről várjuk a feloldást az elakadásainkra, a gyógyító szavakat a problémáinkra, az aktuális lelki állapotunk folyamatosan a külső körülményektől függ majd. Amikor azonban kialakítunk egy magabiztos, belső énrészt, akihez bármikor fordulhatunk egy kis önszeretetért vagy öngondoskodásért – még akkor is, ha épp valami nem úgy sült el, ahogy terveztük –, biztos támaszra lelünk önmagunkban.
Gyakorlat teszi a mestert
Való igaz, hogy az önegyüttérzést olyankor a legnehezebb gyakorolni, amikor a belső kritikusunk a leghangosabb, de ne felejtsük, egyben ilyenkor van rá a legnagyobb szükségünk is. És bár már az alkalmankénti gyakorlás is sokat segíthet a lelkiállapotunkon és az önbizalmunkon, hosszú távon valódi, mély, transzformatív változást érhetünk el vele a saját magunkkal való viszonyban.
Kérdések, amelyek segíthetik a gyakorlást
- Mire lenne most szükségem ahhoz, hogy jobban érezzem magam?
- Ha egy barátom lenne ugyanebben a helyzetben, őt mivel vigasztalnám?
- Milyen pozitív megerősítésre cserélném le az kritikus én „nem vagy elég jó” hangját?
Ez a cikkem a Remind Magazinban jelent meg.
Hungarian